Unatkoztam... A világ legrosszabb napja

Magyar órán azt a feladatot kaptuk, írjunk egy fogalmazást A világ legrosszabb napja címmel..

Gondolkodtam... 

   Hawaii, napsütés, pálmafák, helyes pasik...

    Sokan irigykednek rám, hisz szép, kedves lány vagyok aki mindig mindent megkap!

   Napi elfoglaltságomként töltötte ki az űrt a pasifogás, és a has süttetés. Az a legjobb, hogy ez a két dolog egyszerre is ment! Izompacsirták legyeskedtek körülöttem egész álló nap, és hozták a koktélokat, Cherry-ket. Persze mindet elutasítottam, mivel nekem már van egy görög istenem! Hiszen ott van nekem Jacob Black, rá várok, és nem kell sokáig várnom, hiszen ma este került megrendezésre a várva várt Király-Királynő Bál.
   Felvettem hát a legszebb estélyimet és vártam a szőke herceget az ablakom előtt, hadd másszon föl a többméteres hajkoronámon.
   Vártam, vártam  és vártam... várhattam én rá... csak nem jött..
Jacob, mit késlekedsz?! Talán elfogyott otthon a Nivea önbarnító??
Az én görög istenem 45 perc késéssel, de megérkezett... egy fehér mercédesszel...
Fehér ló ez... Csak... más értelemben...
     Jack odafutott a vár kapujához, és csöngetett..
-Ne Jacke!!Itt vagyok! Nehogy felverd a szüleimet! Gyere ide,mássz fel a hajamon!
-Persze drága,Rafunzel!

Jack letépte a fejemről a hajat, mire felvonszolta hozzám izmost testét.
 Másodjára már inkább a lépcsőn mentünk, és a nyitott kapun kiosontunk..


-Rafunsel! Hozzám jössz feleségül?-kérdezte a hercegem.
-Persze, Jacob lovag, Szeretlek!-válaszoltam erre az egyszerű kérdésre.


Görög isten szája vészesen közeledett az enyémhez, s lehellete más csiklandozta az enyémet.Majd...


....-Jó reggelt kislányom!Ideje felkelni!






XD, szóval... biztos nem ezt írom le a dogában, ez csak, most úgy jött...xD
Sziasztok puszil titeket:Summer

Híírek!!!! Lessetek be ide! ////másik hír: olvassátok a harmadik fejimet!!!

Szijasztok Blogosok/olvasók/fiúk/lányok!

Egy nagy problémával fordult hozzám egy lány, aki egy (nem mellesleg blogos) lány történetét akarja reklámozni, mivel a lány nagyon el van kenődve a KOMMENTÁR-, MEGJEGYZÉS-Hiány miatt!!Szerintem ezzel a problémával nincs egyedül. Nekem is keveset írtok, de... ez van.. meg kell szokni, nem vagyok még elég jó a komihoz.. gondolom én...De Lili nagyon szépen ír!

Saci (Saccee, sacce...mit tudom is én) Írta nekem a Chatba, hogy nézzem meg Lili blogját, írjak komit... blahhh.

Persze megnézem, komit is írok, de ha egyedül én meg még páran írnak az nem hiszem hogy  elég lesz! Kérlek titeket lessétek meg :

http://alkonyat-lili.blogspot.com/ Címen Lili írását!

Megéri!

3. fejezet -Az ikrek-

Leona Cullen szemszögéből íródva.

Félek..Rettegek...

Borzongva gondolok a tegnapi veszekedésünkre szüleimmel.

Vámpírok! Vérszívó vámpírok!

Azt állítják, hogy ők nem akarnak embert támadni,... persze.. Apámat is megölték!

A véremre szomjaznak, tudom.

És vacogok a gondolattól is hogy 15 évesen meg kell halnom.

El fogok költözni!

El innen! Jó messze, ahol nem találnak rám, ahol nem érzik a vérem szagát, nem lelhetnek rám! De.. mi lesz Edwarddal?

Őt is meg akarják ölni?

Nem, csak nem.. hisz még nagyon fiatal.

Egyedül megyek.

Megszököm innen, minél előbb, még mielőtt rám támadnak.

Ma este, ha elaludtak, és nem hallok már semmi neszt.

2-kor.

Esme éjfélig fenn szokott lenni. Carl egyig.

2-kor pont jó lesz.

Mikor már nem hallottam semmit, csak Carlisle egyenletes horkolását elszöktem.

 Pár ruhát becsomagoltam egy régi bőröndbe, főkötőket, szoknyákat, alsóneműt.. csak a legfontosabbakat.

Gyorsan papírra vetettem itt hagyott soraimat, melyek a félelmemet sugallták, és azt, hogy vigyázzanak testvérkémre.Meg próbáltam a vérszopó-ügyet kihagyni a levelemből.

,,Kedves Esme, Carlisle!

Szeretlek titeket, de indulnom kell, a saját utamat kell járnom, a saját lábamon.

Testvéremet, Edwardot itt kell hagynom, hiszen itt a legjobb neki, féltem őt, féltem magamat.

Remélem belőle nem válik semmi, csak szabad, okos ember.Ember.

Nektek azt kívánom, hogy összeházasodjatok, és boldogok legyetek.

                                             Szeretettel ölel és itt hagy benneteket: Leona Davis''

Jobb a Davis nevet vinnem magammal, mint a vérszívóklán Cullen nevet hurculnom egész életemen át.

Elindultam a tengerhez. Ott mindig jár egy-két szállítókomp is.

Legelső komp, melyet találtam épp egy olyan helyre ment amiről még nem is hallottam, csak a hajós-inasoktól.Mindig az ecsetelték ott meleg van, nem úgy mint itt.

Olaszország.

Oda tart ez a hajó, utamat egyengetve.

Oda tartok én, ahol napsütés van, tengerparttal.

-Megérkeztünk kisasszony!Fáradjon ki a kabinból.

-Rendben.

-Legyen szives a kapitánynál rendezni az anyagiakat!

Pénz! Hisz nincs nállam egy garas sem!

-Reeend..ben-mondtam nyögve, majd  siettem lejutni a kompról.

-Héjjj! gyönyörűm! fizettél már?-szólított meg egy középkorú, enyhén kopaszodó, borostás ember. Rumszagot éreztem rajta.

-Igen, engedjen le!

-Nem-nem, hazudsz!Gyere velem! Tudod, velem megfogtad az isten lábát, eljössz velem egy menetre, és hazamehetsz! Kifizetem az utad!

Nem értetem mit akar az idegen férfi, úgyhogy rákérdeztem:

-Menetre? az meg mi?

-Megmutatom, édes!

Magával rángatott egy szobába és vetkőztetni akart! Leesett a tantusz, hogy a menet, az itt nem azt jelenti,hogy hajókázunk, vagy efféle, hanem szeretkezünk.

Olyan buta és kicsinyes voltam, hogy nem jöttem rá legelőször.

Pofán vágtam, majd megpróbáltam menekülni, de ő előkapta nemzőszervét, mely már eléggé megnövekedett, majd közeledett felém.

Abban a pillanatban egy másik férfi lépett be, és karon ragadott, majd kirángatott a kabinból.

-Mocskos Otto! Hogy tehetsz ilyet egy kis hölggyel?-szólt vissza a másiknak, aki még mindig intim testrészét markolászta.

-Sajnálom, kedves...

-Leona vagyok.

-Leona, szóval, nincs nállad egy peták se, mi?

-Hát.. elszöktem hazulról..A pénzt pedíg elfelejtettem, ő meg elhívott egy menetre, és nem tudtam mi az..

-Otto..Otto..Leona, kifizetem az utadat, egy feltétellel.

-Nem, nem akarok menetezni! vagy micsoda!!

-Dehogy, én nem vagyok perverz, a feleségem vár otthon és a három gyermekem. A kérésem meg az lenne, hogy gyere oda hozzám, kijönnél a lányommal, Anne-vel(enní-vel) ő veled egykorú, a fiaim pedig egy évvel idősebbek nálad.Kérlek, Olaszország nem neked való. Még a végén az utcasarkon végeznéd, vagy az árokban aludnál.. nem hagyhatlak magadra, tudom.

***

Később megtudtam, hogy Harryson Brown miért akart elvinni magához.

***

Egy hosszú utcában jártunk, és éreztem ahogy bőrömet csípi a hideg szél.Majd az utca végén egy kopott kis házszerű tákolmány. A cullen-villához képest egy bungalló...

**

-Skacok! Gyertek ide!Vendégünk van!

-Kit hoztál már megint?-kérdezte egy magas fekete hajú fiú, aki, tudtomra adva, hogy érkezésem neki semmit sem jelentett.

Aztán megfordult, és két kék szemmel találtam magam. Mélykék szemmel.

Ilyen szépet még sohasem láttam.

Ruhája egyszerű volt, fehér trikó volt rajta, melyen helyenként fekete kosz volt.

Láttam, hogy ő is végigmér engem, melybe bele is pirultam, hiszen hogy festhetek?

Csúnya vagyok, és most még koszos is. De most nem számított semmi, csak az ő kék szemei...

-Szóval.. gyerekek!Gyertek ide!! Ő itt Leona...hmm..mi is a vezetékneved?

-Davis. Lee Davis.

Nem akartam a számra venni az ocsmány Cullen nevet.. Itt úgyse ismerik apámat, nem csúfolhatnak ki.

-Leona Davis..hmm.. szép neved van.-mondta a mélykék szemű fiú.

Ebben a pillanatban berontott egy fiú aki pont úgy nézett ki mint a mélykék szemű fiú, csak épp barna szemmel.Ikrek lehettek..gondolom én..

valószínű a mélykék az anyjától, a barna pedig az apjától örökölte szemeit.

-Szia Leona, és Riley vagyok-mondta a barna izgatottan.. Mi üthetett belé?

-Örvendek.

Riley arcáról lefagyott a mosoly.. miért?nem értettem ezeket a reakciókat...

viszont mélykék csak vigyorgott és hozott nekem pogácsát melyet anyja, Eleanor sütött.

-Nyugodtan egyenek önök-mondtam- hiszen ez az maguké.. nem ehetem meg..

-Ahol jut öt emberre étel, ott hatra is.-mondta az asszony.

-Nem is mutatkoztunk rendesen be Leonnak! -háborodott fel Harr.-Fiúk, mutatkozzatok be, aztán pedig te is Leon.

-Igen..-motyogtam.

-Én Annie vagyok, 15 éves, vagyis veled egy idős..remélem jól kijövünk majd.-mondta egy bronz-hajú lány. gyüönyörű volt, szemei zöldek voltak, bőre ropogós barnára sült, mint testvéreinek.

-Szia Lee, Ray vagyok, Ray Brown. -közölte kedvesen a mélykék szemű fiú.- Bocsáss meg nekem hogy így ilyen öltözékben vagyok előtted, de..szegények vagyunk..

-Miért kéne bocsánatot kérned? hiszen én is tiszta kosz vagyok!-mondtam  neki...mi a baja???

Erre mindenki elkezdett nevetni..

-Mi ezen a nevetséges?

-Hát az, hogy te idejössz és gyönyörű gazdag leány vagy, mi pedig szegények...-közölte monoton hangon Eleanor Brown.

-Nem vagyok gazdag, csak a nevelő szüleim, de megszöktem...

-Értem..-mondta Harr.-holnap korán kelünk, munka van, majd megbeszélünk mindent!

-Jó északát!-mondtam majd elvonultam Annie után.

-Ez az ágy megfelel?-kérdezte kétségbeesetten, mintha azt várná, hogy aztmondjam, hogy nem.

-Nem fogadhatom el, alszom a rekaminon!

-Dehogy!! Ott én alszom, ez a te helyed!

bele kellett nyugodnom Ann csökönyös viselkedésébe, gyorsan megmosakodtunk, beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk.

*********

Reggel egy beszélgetésre keltem.

-Leonába? Biztosan? Hiszen ő gazdag!-mondta Harryson kicsit rekedtes hangon.

-Nem tehetek róla, rabságba ejt a szépsége...És tudod, hogy ilyenkor nem lehet mást tenni, te és anya.. te is belevésődtél...Én is Lee-be.De Riley, nyugodj meg, találsz majd valakit magadnak,biztosan! tudom..De sajnos nem Leona az, ez a magérzésed nem lett jó..-mondta Ray, a mélykék szemű fiú.

-Tudod, hogy ilyenkor nem tudom melyikünk akiről álmodok, hiszen csak a szemszínünk különböző, a látomásomba pedig nem látszott a szemünk..Azt hittem én vagyok az.

fontos!

Hello!

 mostanában elég nagy a nyüzsgés körülöttem, de végre vége mindennek, így nekiállhatok írni!

A 3.fejezet bevezetőjében leírtam, hogy egy olyan ember fejével lesz megírva, akire nem is számítotok.

Ez az ember Leona apja lett volna.

De Carlisle azt mondta Lee-nek, h. megölte.. így ...

csak miután azt a fejezetet írtam, az után jöttem erre az elhatározásra...aztán megláttam a -megöltem-sorokat.. így sajnos nem fog úgy alakulni, ahogy akartam, miszerint jack davis a farkasokhoz kerül..

Így most a harmadik fejezet lesz a negyedik fejezet, Leona Cullen szemszögéből.

Amelyben sok fordulatot lelhettek:D Megtudjátok miért Summer Ray a nevem!

elnézést a késői frissért.

puszil: Summer

Vámpír viccek

Kerestem vámpíros vicceket... erre jutottam:a másodikat egy viccből alakítottam át.


Miért nem pisilnek a vámpírok?
Mert a "Vér nem válik vízzé"...
**********************
Cullen család beszélgetnek. Edward- hátán Bellával- tiszta vér:
-Edward, Bella! mit csináltatok magatokkal?-kérdezi Esme.
-Látjátok azt a fát?-kérdezi Edward
-Igen.Látjuk, mi van vele?-mondja Mindenki.
-mi nem láttuk...

2. fejezet -- A fájó pont

Esme szemszögéből íródva


Carlisle-jal mindig is tudtuk, nem menekülhetünk el a nagy beszélgetés elől, gyermekeinkel.
Főleg így, hogy Leona tegnap meglátta Carl-t amint apjának a vérét szívta. El kell neki mondanunk mindent! Azt, hogy mi nem hétköznapi emberek vagyunk, tulajdonképpen nem is emberek...Vérszomjas vámpír-klánba tartozunk, melybe egyszer talán ők is tartozni fognak.
Lee hogy fog reagálni? Remélem jól fogadja, vagyis a helyzethez képest jól..
Szívből remélem.
Mi lesz, ha félni fog tőlünk?Ha nem akar többé minket látni? Ha rettegni fog?

Éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, nem tudtam, féltem a reggeltől, Leonától. Már 5-kor lent készítettem a reggelit, a családomnak.Lee sem valami sokat aludhatott, a szem alatti karikáiból ítélve.
-Jó reggelt!-köszöntöttem lányomat.
-Reggelt!-válaszolta, a "jó"-t kihagyva.
-Ami tegnap este történt...-mondtam
-...arra nagyon kíváncsi vagyok.-vágott félbe.
-De várjuk meg vele Carlis-t...Amúgy mit kérsz reggelire? Kenyér, vagy Brötchen?(zsömle: a szerk)
-Maradok a szokásosnál...- válaszolta vontatottan.

Tudtam nem sokat halasztgathatom már az időt, hisz Carl mindjárt visszaér a vadászatról.
Inkább a képességemmel próbáltam halasztgatni Leona türelmetlenségét.
Ez annyiból áll, hogy erősen koncentrálok arra amit szeretnék éreztetni a másik féllel, szóval az érzéseit megváltoztathatom...de sajnos csak emberrel lehet használni.. vámpírra, vagy épp vérfarkasra nem alkalmazható. (Jaspernek volt ez a képessége: a szerk(meg kell kavarni a sztorit:D))
Légy türelmes!Leona Cullen, LÉGY TÜRELMES!
Hatott, mivel Lee három perc múlva el is aludt.
Amíg ő szundított én elmentem rendbe szedni magam.
Mire kész lettem Carlisle is megérkezett.
Csókot lehelt az ajkaimra majd:
-Szia drágám, bocsánat a késésemért, de olyan vadászcsordát találtam a mezőn...
-ne is folytasd.. éhes vagyok!- vágtam félbe mondanivalóját-inkább azt mond, hogy mit mondjuk Leonának.Sikerült elaltatnom, úgyhogy egy kis időt nyertünk, de utána?
Carl látta mit érzek , vagyis inkább olvasott a gondolataimban, mert neki ez a képessége, úgyhogy megölelt.
Szeretetteljesen...majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Elmondunk neki mindent, nagylány! megérti.-válaszolt gondolataimra.
-Ki nagylány?-lépett oda Edward fiam.
-Leona.-válaszolta meg kérdését a férjem.
-És miért is?
-Ez női dolog.-válaszoltam én, megmentve a helyzetet.
Ed még csak 12 éves volt. nem értette még ezeket a dolgokat, így ezt megúsztuk.
-Ed, drágám, el fogsz késni Drake szülinapjáról, nem?- kérdeztem fiamtól.
-nem, anyu... az csak 9kor fog kezdődni!
-drágám, gyere reggelizni! utána majd valami ruhát adok rád és mehetsz, rendben?
-Igen, anyám.
Megreggeliztettem fiamat, majd felöltöztettem és elvitettem a kocsissal.

Addigra Leona is felkelt, így a reggelinél megbeszélhettük a dolgokat.
-Kérem mondjátok el a tegnap estét. nem értem, miért szívtad ki a nyakát az apámnak.- az apámnak szót undorodva ejtette ki a száján Leona.
-Mi vámpírok vagyunk-kezdett bele Carl.-Esme és én, de több vámpír is él a világon, mi úgymond vegetáriánus vámpírklán vagyunk. Ez azt jelenti, hogy embervért nem fogyasztunk. ..Vagyis csak olyan helyzetekben mint tegnap este, nem tudtam mást tenni, mint megölni apádat. Téged akart megölni a kocsmabéli dolgok miatt!Mit csináltál a kocsmában? Mond el!
Lee nem tudott szóhoz jutni, szerintem le volt döbbenve.
-Ti őrültek vagytok! Hagyjatok engem békén! Visszamegyek az intézetbe, ott nincsenek őrültek!-mondta heves indulatokkal fűszerezve.
-Képességeink is vannak-fojtatta az uram,rám nézve, tudtam ez azt jelenti használjam is.
Erősen koncentráltam : Leona Cullen legyél vidám, szeress minket, fogadd el a vámpírságot!!
Sajnos a döntéseit nem tudom irányítani, így csak vidáman mondta azt, hogy most összepakol, majd el is megy innét, és ne is akadályozzuk meg.
-Én gondolat olvasó vagyok-folytatta Carlisle, mint aki meg sem hallotta lánya szavait.- most azt gondolod, hogy mi őrültek vagyunk.
-Ezt nem nehéz megállapítani, most mire gondolok?
-Arra, hogy én kiszívom a te nyakad.
-oaaaaaa.ooohhhhhh..Komolyan tudsz olvasni a gondolataimban?.. na.. és most?
-Esme és én együtt sétálunk majd letámadunk egy embert.
-Én megbolondultam, de ti is!
-Nem vagyunk bolondok, csak vámpírok, de nyugodj meg sem a tied, sem a többi embertársad vérére nem szomjazunk, mi állatok vérét szívjuk, vannak másfajta vámpírok is, akik tényleg embervért isznak, de azok nem mi vagyunk.

Tudni, hogy a lányod bolondnak tart, nem jó érzés.Tudni, hogy fél tőled, hogy itt akar hagyni.
Tudni, azt hogy retteg attól, hogy tudja azt, hogy te vámpír vagy, és esetleg megtámadod, ami kizárt, Őt megölni? Nem vagyunk mi szörnyetegek..
De ő annak tart minket.. ez fájó.

1. fejezet

Csak hallgattam a vonat zakatolását, és próbáltam mindent kiűzni a fejemből...főleg az egész eddigi életemet. Azt hogy egy vérszomjas vámpír vagyok. Azt hogy engem nem szeret senki. Én nem tartozok senkihez. Én egyedül vagyok.
Nem tudtam felülkerekedni a szomjúságon, melyet a vér iránt érzek. Nem tudtam magam türtőztetni, szemeim vörösen izzottak, mikor mellém ült egy hejes fiú.
-Szia, leülhetek?-kérdezte a magas, mint megtudtam kedves srác.
-Igen- mondtam, és próbáltam magam türtőztetni, de a fiú gondolatai szinte a képembe üvöltöttek.
Mi van ezzel a lánnyal, talán citromba harapott?!
-És hová mész?- kérdezte, még mindig kedvesen.
Nem tudtam tovább türtőztetni magamban a vágyat melyet a vére iránt éreztem.
Rávetettem magam, majd extázisba kerülve tapadtam nyakára, és szívtam azt az édes nedüt, mely az övé. Ő már nem élhet tovább. Én aki egy vérszívó vagyok, még örök éltet is nyertem. Hisz már lassan 300 éves leszek.

Kiontottam szegény fiúból az éltető energiáját, majd a legegyszerűbb utat választottam a távozására. Megfogtam a karját, mely már jéghideg és fehér volt, majd kidobtam az ablakon. Ez tűnt a legegyszerűbbnek.

Újra enyém lett az egész kabin. Senki sem a gondolataival, sem a jelenlétével nem hatolt be a magánszvérámba. Megint egyedül lehettem.

Elővettem a zsebemben lapuló levelet, melyet, még édesanyámtól kaptam.




****************************************************************
Mikor hazaértünk anyám temetéséről, Carlisle átadta anyám levelét, melyet nekem szánt.
Drága kisleányom! Nagyon sajnálom, hogy most miattam, az én hibámból szenvedsz,de én már nem bírtam tovább szülőapád mellett élni, azt gondolom megérted. Tedd túl magad a történteken, a halálomon. Légy jó gyermeke Carlisle-nak és Esme-nek, tudtam, mikor beadtalak a gyermekotthonba, hogy jó helyre kerülsz, de arra, hogy pont egy ilyen becsületes családba, mint a Cullen-ek, nem is hittem volna. Remélem jó emberré válsz, és találsz magad mellé egy becsületes férfit.
Szeretettel, Édesanyád: Elizabeth Rendon

Miközben ezeket a sorokat olvastam, a könnyeim potyogni kezdtek a lapra, melyen édesanyám gyönyörű betűi, kicsit átázva, elfolyódva, de még látszottak.
Magamban szitkozódtam szülőapámra. Miatta van az egész.
Összehajtottam a levelet, és elindultam a helyi kocsmába.
Futottam, ahogy tudtam, a szél csipkedni kezdte az arcom, de nem érdekelt, meg sem rebbentek az arcvonásaim. Csak egy dologért mentem oda, mégpedig az apámért.
Benyitottam a helységbe, majd szörnyülködve éreztem a bor, rum és egyéb más alkohol szagát.
Odafutottam a pulthoz, majd a lényegre tértem:
-Davis urat keresem.-mondtam úgy, hogy ne tűnjön fel a kocsmárosnénak, hogy itt balhé készülődik.
-Kislányom, ez egy Kocsma, te nem ide való vagy! Kérlek távozz!-mondta a nő gúnyosan.
-Táviratot hoztam neki.- hazudtam.. kegyes hazugság, megbocsátható.
-Jól van, arra találod, de ne maradj sokáig!- válaszolta türelmetlenül.
Mentem a mutatott helyre, ahol megpillantottam az apámat. A rum, melyet kortyolgatott az ingére ömlött, kalapja már a kinti esős időtől átázott, megtört volt.
Teljesen az ital hatása alatt volt, így nem volt nehéz dolgom.
Elvittem Carlisle szíjját, majd ütöttem.. nem tudom meddig tartott ez az idő, de élveztem, ez volt eddigi életem legszebb élménye.
-Hogy merészeli ez a gyerek, hogy itt csetepatárét csináljon??!!- kiabált bele a kocsmárosúr.
-Elnézést, volt egy kis elszámolni valóm.-válaszoltam vissza, majd kisiettem a helységből.
Hallottam, amint a kocsmáros azt ordítja nekem, hogy az apám elszámolását is kifizethetném,... nem tettem.
Hazasétáltam, megmosakodtam, és lefeküdtem.
Carlis-ék nem kérdezősködtek, mivel nekik azt hazudtam, hogy elmegyek kiszellőztetni a fejem.
Kiszellőztetés volt ez! Életem görcse végre "kiszellőzött".

Befeküdtem az ágyamba, de nem sokkal később már el is nyomott az álom..
***** * * * * ***************** ********** * * * * **************
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy lent kiálltoztak, tudtam, a Hall-ból jön a zaj.
Lesiettem a lépcsőkön, de az ajtónál megálltam, kicsit hallgatózni.
A zajokból kiszűrődve apám és Carlisle hangját feltételeztem vélni.
-Hagyd békén Lee-t!! Nem mehetsz oda hozzá, egy életen át kínoztad őket, az egész családodat!-mondta felhevülve Carlisle.
-De odamegyek!! megölöm!!-mondta apám
Ekkor nyitottam ki az ajtót.
Apám rám ugrott és karmolt, ütött, de nem sokáig, mivel Carl leszedte rólam, majd az ajkát a nyakához tapasztotta.
Nem értettem, mi folyik, mit csinál Carl, miért harapja meg az apám??
Mintha valamit szívna? Döbbenten, lesokkolt állapotba álltam az ajtóban.
-Leona!-jött oda hozzám Esme, nyugodj meg, mindent elmagyarázunk! menj lefeküdni!
Engedelmeskedve mentem föl, bár nem tudtam egy szemhunyásnyit aludni.
Vártam a reggelt.......