Hali, üdv az oldalamon!

Helló!
Nagyon örülök, hogy meglátogatsz, és itt vagy:D
A Chat-ről se feledkezz meg!
Puszil: Summer

2010. április 25., vasárnap

Vámpír viccek

Kerestem vámpíros vicceket... erre jutottam:a másodikat egy viccből alakítottam át.


Miért nem pisilnek a vámpírok?
Mert a "Vér nem válik vízzé"...
**********************
Cullen család beszélgetnek. Edward- hátán Bellával- tiszta vér:
-Edward, Bella! mit csináltatok magatokkal?-kérdezi Esme.
-Látjátok azt a fát?-kérdezi Edward
-Igen.Látjuk, mi van vele?-mondja Mindenki.
-mi nem láttuk...

2010. április 17., szombat

2. fejezet -- A fájó pont

Esme szemszögéből íródva


Carlisle-jal mindig is tudtuk, nem menekülhetünk el a nagy beszélgetés elől, gyermekeinkel.

Főleg így, hogy Leona tegnap meglátta Carl-t amint apjának a vérét szívta. El kell neki mondanunk mindent! Azt, hogy mi nem hétköznapi emberek vagyunk, tulajdonképpen nem is emberek...Vérszomjas vámpír-klánba tartozunk, melybe egyszer talán ők is tartozni fognak.
Lee hogy fog reagálni? Remélem jól fogadja, vagyis a helyzethez képest jól..
Szívből remélem.
Mi lesz, ha félni fog tőlünk?Ha nem akar többé minket látni? Ha rettegni fog?

Éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, nem tudtam, féltem a reggeltől, Leonától. Már 5-kor lent készítettem a reggelit, a családomnak.Lee sem valami sokat aludhatott, a szem alatti karikáiból ítélve.
-Jó reggelt!-köszöntöttem lányomat.
-Reggelt!-válaszolta, a "jó"-t kihagyva.
-Ami tegnap este történt...-mondtam
-...arra nagyon kíváncsi vagyok.-vágott félbe.
-De várjuk meg vele Carlis-t...Amúgy mit kérsz reggelire? Kenyér, vagy Brötchen?(zsömle: a szerk)
-Maradok a szokásosnál...- válaszolta vontatottan.

Tudtam nem sokat halasztgathatom már az időt, hisz Carl mindjárt visszaér a vadászatról.
Inkább a képességemmel próbáltam halasztgatni Leona türelmetlenségét.
Ez annyiból áll, hogy erősen koncentrálok arra amit szeretnék éreztetni a másik féllel, szóval az érzéseit megváltoztathatom...de sajnos csak emberrel lehet használni.. vámpírra, vagy épp vérfarkasra nem alkalmazható. (Jaspernek volt ez a képessége: a szerk(meg kell kavarni a sztorit:D))
Légy türelmes!Leona Cullen, LÉGY TÜRELMES!
Hatott, mivel Lee három perc múlva el is aludt.
Amíg ő szundított én elmentem rendbe szedni magam.
Mire kész lettem Carlisle is megérkezett.
Csókot lehelt az ajkaimra majd:
-Szia drágám, bocsánat a késésemért, de olyan vadászcsordát találtam a mezőn...
-ne is folytasd.. éhes vagyok!- vágtam félbe mondanivalóját-inkább azt mond, hogy mit mondjuk Leonának.Sikerült elaltatnom, úgyhogy egy kis időt nyertünk, de utána?
Carl látta mit érzek , vagyis inkább olvasott a gondolataimban, mert neki ez a képessége, úgyhogy megölelt.
Szeretetteljesen...majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Elmondunk neki mindent, nagylány! megérti.-válaszolt gondolataimra.
-Ki nagylány?-lépett oda Edward fiam.
-Leona.-válaszolta meg kérdését a férjem.
-És miért is?
-Ez női dolog.-válaszoltam én, megmentve a helyzetet.
Ed még csak 12 éves volt. nem értette még ezeket a dolgokat, így ezt megúsztuk.
-Ed, drágám, el fogsz késni Drake szülinapjáról, nem?- kérdeztem fiamtól.
-nem, anyu... az csak 9kor fog kezdődni!
-drágám, gyere reggelizni! utána majd valami ruhát adok rád és mehetsz, rendben?
-Igen, anyám.
Megreggeliztettem fiamat, majd felöltöztettem és elvitettem a kocsissal.

Addigra Leona is felkelt, így a reggelinél megbeszélhettük a dolgokat.
-Kérem mondjátok el a tegnap estét. nem értem, miért szívtad ki a nyakát az apámnak.- az apámnak szót undorodva ejtette ki a száján Leona.
-Mi vámpírok vagyunk-kezdett bele Carl.-Esme és én, de több vámpír is él a világon, mi úgymond vegetáriánus vámpírklán vagyunk. Ez azt jelenti, hogy embervért nem fogyasztunk. ..Vagyis csak olyan helyzetekben mint tegnap este, nem tudtam mást tenni, mint megölni apádat. Téged akart megölni a kocsmabéli dolgok miatt!Mit csináltál a kocsmában? Mond el!
Lee nem tudott szóhoz jutni, szerintem le volt döbbenve.
-Ti őrültek vagytok! Hagyjatok engem békén! Visszamegyek az intézetbe, ott nincsenek őrültek!-mondta heves indulatokkal fűszerezve.
-Képességeink is vannak-fojtatta az uram,rám nézve, tudtam ez azt jelenti használjam is.
Erősen koncentráltam : Leona Cullen legyél vidám, szeress minket, fogadd el a vámpírságot!!
Sajnos a döntéseit nem tudom irányítani, így csak vidáman mondta azt, hogy most összepakol, majd el is megy innét, és ne is akadályozzuk meg.
-Én gondolat olvasó vagyok-folytatta Carlisle, mint aki meg sem hallotta lánya szavait.- most azt gondolod, hogy mi őrültek vagyunk.
-Ezt nem nehéz megállapítani, most mire gondolok?
-Arra, hogy én kiszívom a te nyakad.
-oaaaaaa.ooohhhhhh..Komolyan tudsz olvasni a gondolataimban?.. na.. és most?
-Esme és én együtt sétálunk majd letámadunk egy embert.
-Én megbolondultam, de ti is!
-Nem vagyunk bolondok, csak vámpírok, de nyugodj meg sem a tied, sem a többi embertársad vérére nem szomjazunk, mi állatok vérét szívjuk, vannak másfajta vámpírok is, akik tényleg embervért isznak, de azok nem mi vagyunk.

Tudni, hogy a lányod bolondnak tart, nem jó érzés.Tudni, hogy fél tőled, hogy itt akar hagyni.
Tudni, azt hogy retteg attól, hogy tudja azt, hogy te vámpír vagy, és esetleg megtámadod, ami kizárt, Őt megölni? Nem vagyunk mi szörnyetegek..
De ő annak tart minket.. ez fájó.


2010. április 13., kedd

1. fejezet

Csak hallgattam a vonat zakatolását, és próbáltam mindent kiűzni a fejemből...főleg az egész eddigi életemet. Azt hogy egy vérszomjas vámpír vagyok. Azt hogy engem nem szeret senki. Én nem tartozok senkihez. Én egyedül vagyok.
Nem tudtam felülkerekedni a szomjúságon, melyet a vér iránt érzek. Nem tudtam magam türtőztetni, szemeim vörösen izzottak, mikor mellém ült egy hejes fiú.
-Szia, leülhetek?-kérdezte a magas, mint megtudtam kedves srác.
-Igen- mondtam, és próbáltam magam türtőztetni, de a fiú gondolatai szinte a képembe üvöltöttek.
Mi van ezzel a lánnyal, talán citromba harapott?!
-És hová mész?- kérdezte, még mindig kedvesen.
Nem tudtam tovább türtőztetni magamban a vágyat melyet a vére iránt éreztem.
Rávetettem magam, majd extázisba kerülve tapadtam nyakára, és szívtam azt az édes nedüt, mely az övé. Ő már nem élhet tovább. Én aki egy vérszívó vagyok, még örök éltet is nyertem. Hisz már lassan 300 éves leszek.

Kiontottam szegény fiúból az éltető energiáját, majd a legegyszerűbb utat választottam a távozására. Megfogtam a karját, mely már jéghideg és fehér volt, majd kidobtam az ablakon. Ez tűnt a legegyszerűbbnek.

Újra enyém lett az egész kabin. Senki sem a gondolataival, sem a jelenlétével nem hatolt be a magánszvérámba. Megint egyedül lehettem.

Elővettem a zsebemben lapuló levelet, melyet, még édesanyámtól kaptam.




****************************************************************
Mikor hazaértünk anyám temetéséről, Carlisle átadta anyám levelét, melyet nekem szánt.
Drága kisleányom! Nagyon sajnálom, hogy most miattam, az én hibámból szenvedsz,de én már nem bírtam tovább szülőapád mellett élni, azt gondolom megérted. Tedd túl magad a történteken, a halálomon. Légy jó gyermeke Carlisle-nak és Esme-nek, tudtam, mikor beadtalak a gyermekotthonba, hogy jó helyre kerülsz, de arra, hogy pont egy ilyen becsületes családba, mint a Cullen-ek, nem is hittem volna. Remélem jó emberré válsz, és találsz magad mellé egy becsületes férfit.
Szeretettel, Édesanyád: Elizabeth Rendon

Miközben ezeket a sorokat olvastam, a könnyeim potyogni kezdtek a lapra, melyen édesanyám gyönyörű betűi, kicsit átázva, elfolyódva, de még látszottak.
Magamban szitkozódtam szülőapámra. Miatta van az egész.
Összehajtottam a levelet, és elindultam a helyi kocsmába.
Futottam, ahogy tudtam, a szél csipkedni kezdte az arcom, de nem érdekelt, meg sem rebbentek az arcvonásaim. Csak egy dologért mentem oda, mégpedig az apámért.
Benyitottam a helységbe, majd szörnyülködve éreztem a bor, rum és egyéb más alkohol szagát.
Odafutottam a pulthoz, majd a lényegre tértem:
-Davis urat keresem.-mondtam úgy, hogy ne tűnjön fel a kocsmárosnénak, hogy itt balhé készülődik.
-Kislányom, ez egy Kocsma, te nem ide való vagy! Kérlek távozz!-mondta a nő gúnyosan.
-Táviratot hoztam neki.- hazudtam.. kegyes hazugság, megbocsátható.
-Jól van, arra találod, de ne maradj sokáig!- válaszolta türelmetlenül.
Mentem a mutatott helyre, ahol megpillantottam az apámat. A rum, melyet kortyolgatott az ingére ömlött, kalapja már a kinti esős időtől átázott, megtört volt.
Teljesen az ital hatása alatt volt, így nem volt nehéz dolgom.
Elvittem Carlisle szíjját, majd ütöttem.. nem tudom meddig tartott ez az idő, de élveztem, ez volt eddigi életem legszebb élménye.
-Hogy merészeli ez a gyerek, hogy itt csetepatárét csináljon??!!- kiabált bele a kocsmárosúr.
-Elnézést, volt egy kis elszámolni valóm.-válaszoltam vissza, majd kisiettem a helységből.
Hallottam, amint a kocsmáros azt ordítja nekem, hogy az apám elszámolását is kifizethetném,... nem tettem.
Hazasétáltam, megmosakodtam, és lefeküdtem.
Carlis-ék nem kérdezősködtek, mivel nekik azt hazudtam, hogy elmegyek kiszellőztetni a fejem.
Kiszellőztetés volt ez! Életem görcse végre "kiszellőzött".

Befeküdtem az ágyamba, de nem sokkal később már el is nyomott az álom..
***** * * * * ***************** ********** * * * * **************
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy lent kiálltoztak, tudtam, a Hall-ból jön a zaj.
Lesiettem a lépcsőkön, de az ajtónál megálltam, kicsit hallgatózni.
A zajokból kiszűrődve apám és Carlisle hangját feltételeztem vélni.
-Hagyd békén Lee-t!! Nem mehetsz oda hozzá, egy életen át kínoztad őket, az egész családodat!-mondta felhevülve Carlisle.
-De odamegyek!! megölöm!!-mondta apám
Ekkor nyitottam ki az ajtót.
Apám rám ugrott és karmolt, ütött, de nem sokáig, mivel Carl leszedte rólam, majd az ajkát a nyakához tapasztotta.
Nem értettem, mi folyik, mit csinál Carl, miért harapja meg az apám??
Mintha valamit szívna? Döbbenten, lesokkolt állapotba álltam az ajtóban.
-Leona!-jött oda hozzám Esme, nyugodj meg, mindent elmagyarázunk! menj lefeküdni!
Engedelmeskedve mentem föl, bár nem tudtam egy szemhunyásnyit aludni.
Vártam a reggelt.......

2010. április 12., hétfő

Szomorú:(

"Mikor egy kósza gondolat nem múlik a fejedben, arra, arra hajt, hogy tegyél valamit vele... ne hagyd egyedül.
Rászánod magad, tovább gondolkozol...s lám, már össze is állt a fejedben mit akarsz vele.
Papírra veted, megmutatod az ismerősöknek, ők bíztatnak, mindenben.
S mikor már ez a kósza gondolat már annyira erős benned, minden harmadik percben erre gondolsz. Arra jutsz, blogba írod.
Tetszik, mindenkinek. Folytatod, és folytatod, míg mint egy könyvben annyi fejezet lesz fenn az interneten.
De egyszer, mikor marad, a te kis történeted mellett egy kis időd, blogokat olvasgatni, meglátod, hogy valaki ugyan azt, szóról szóra lemásolja, és a saját nevén írja.. Összetörsz..
Te annyi energiát fektettél ebbe a történetbe, mennyi munkád van benne.. Ő meg bemásolja magának..."

Azt hiszem mindent leírtam. (ez saját dolog úgyhogy ne másold le, kössz)

Cárlii (aki nállam is fenn van olvasónak) lemásolta Alice oldalát.
Már nem tudok erre mit mondani, az oldalamat pedig nem szeretném ilyesfajta szavakkal rontani, úgyhogy arra gondoltam a felső kis rövidke "történetbe" foglalom. Mert ez mindent megmagyaráz Alice, és Ivi ( őt nem ismerem, de őt is sajnálom a történtek miatt) min megy keresztül.
Megértem, hogy Carlííí, vagy Viv, vagy Tami, vagy hogyhívjáknak nem volt semmi öttlete a blogjához, de másét lemásolni bunkóság.
A tanulság: Egyszer mindenki lebukik.
A másik Alice-ék számára: A csajnak (tami, kárli, vagy m ia szar) annyira tetszett az írásotok, h. ő is olyan akar lenni mint ti! Csajok fel a fejjel!
Alice oldalát: http://boldogveg.blogspot.com
Erre másolta le: http://ennyitaboldogvegrol.blogspot.com
Ivi oldalát: http://feketeangyalsaga.blogspot.com
Erre másolta le: http://alkonyatmaskepp.blogspot.com


Kérjük írd ki a blogodra, hogy ezt nem tartod etikusnak, hogy érezze, hogy mi mind egy közösség vagyunk!
Puszi!

Ha akarsz röhögni, egy 9 évesnek kinéző kiscsajon menny rá a www.szupcsitvajlajt.blogspot.com-ra és nevess (a nevetés az életet hosszabítja). Én ezt tettem.. Mert ez a csaj tényleg Egyedihhh...


Blogger Díj:


1. Tedd be a logót a blogodba!
2. Nevezd, meg akitől kaptad!
3. Válaszolj a kérdéseket!
4. Nevezz meg 6 bloggert (belinkelve) akinek továbbadod!
5. Értesítsd az érintetteket!
***********************************************************
1. Kész:D

2.Alice-től, és Gugócától kaptam:D
3.Kérdések: Kedvenc...
...íróm:Stephenie Meyer
...könyvem: Twilight saga
...ételem:Husi:D
...italom:Sprite
...színem:Az összes színt ímádom.. de a rikítólilától frászt kapok!
...énekesem: sok van:D
...énekesnő : Beyonce, Rihanna, Lady Gaga
...együttes: nagyon sok van:D
...DJ : Tiesto, de mindenkit szeretek csak jó zenét játszanak;)
...színészem: Julia Roberts, Kellan Lutz(L)
...mozifilm: Twilight, New Moon , és majd az Eclipse meg így tovább:D
...sorozat:Doktor Hause, Született felik, BK.
...dalom: I' see You-> Leona Lewis
...hangszerem: dob
...hónap: amikor nyár van-->Summer:D
...nap: péntek, szombat, kedd
...évszak: nyár
...napszak: du.
...sport: tánc minden mennyiségben
...bloggerem: sok van, és nem akarok senkit se megsérteni!
...kommentelőm: nem bántok meg senkit, tehát nem mondom meg:D
...Kedvenc idézet: Élj a mának!
4. Akinek küldöm:
Akik benne vannak az "Olvass" blog-listámban, biztos akad ott hat, keress magadra!

2010. április 8., csütörtök

Infók, és egy kis ízelítő♥

Hali!
Indítottam pár körszavazást!
Kérlek szavazzatok, hogy mi legyen!

A "friss" várhatólag pénteken, vagy még ma (csütörtök) este várható! ;)

Szóval.. öhhm.. sokat gondolkoztam/zok a történeten, és nem látom értelmét annak hogy legyen mégegy ugyanolyan Twilight-fic. Igy arra jutottam, hogy a szereplők mások lesznek, de persze marad a vámpír-os style!...Vagyis a Cullen család megmarad, de nem lessz Rosalie, Bella vagy épp Jasper helyett egy másik vámpír lenne ugyanazokkal a képességekkel. De persze a bonyodalmoknak nagy szerepe van a történetemben. Mivel a főhősnő, Leona Cullen /liona kállen/ szerelmi élete és egyszerűen az egész élete bonyodalmakon alapszik.Ő nem úgy gondolkozik mint egy 21. századbeli "ember/vámpír", nem vágja a szlengeket,m és nem is érti őket.
De HANGSÚLYOZOM nem lesz ugyan az a történet mint a Stephenie Meyer álltal megirt felülmúlhatatlan The Twilight saga, mert azt nem lehet, és nem is tudnám jobbá, szebbé tenni...Az úgy tökéletes ahogy Steph. megírta/ álmodta.

Ez a Twilight-os oldal az enyém, és persze "Alkonyat-alapanyagú"...

Mit gondoltok, jó öttlet ez a másféle dolog?
/kommentbe, pls!/


A másik amit NEM szeretnék:

Nem szeretnék egy olyan történetet ami csak áltatja az olvasót..mert már (nekem) Elegem van azokból a történetekből, melyekben minden arról szól, hogy van egy GYÖNYÖRŰ LÁNY, aki megismerkedik egy GYÖNYÖRŰ (nemmellesleg kockahasú) fiúval.. majd boldogan élnek, mig meg nem halnak....blahblahblaaaaaaaaa
Ez uncsi, és nem életszerű.

Az én történetemben nem lesz az hogy a lány tökéletes... meg az összes fiúnak kocka hasa és gyönyörű haja/szeme/szája..blablahh.. van.
Ezzel csak magamat és az olvasóimat csalnám csapdába.
mert:
Ha olvasok egy oldalt..amiben az említett szereplők játszanak.. csak az jut eszembe, hogy.. de jó a GYÖNYÖRŰ lánynak, hogy ilyen KOCKAHASÚ fiúja van..és elszomorodom, mertén nem vagyok ilyen helyzetben, nincs se KOCKAHASÚ pasim, és nem érzem magam GYÖNYÖRŰNEk.... ez most úgy hangzik, mintha bányarém lennék.. NYUGI;)..nem vagyok az:D
Értitek?
Na, errről mi a véleményetek?
/Megjegyzést, pls! thx./

Köszönöm, hogy elolvastátok ezt is:D;)
puszi: Summer Ray♥

2010. április 4., vasárnap

Prológus/ Bevezetés

Az a rideg tény, hogy világra jöttem, úgy gondolom, nem keltett különösebb szenzációt a családunkban. Mivel lány lettem... Édesapámnak volt a legrosszabb feldolgoznia, hogy az áhított fiúgyermeke helyett egy sírós, puncis kisleány érkezett. Rajtam kívül 2 lánygyermekkel és egy fiúval áldotta meg szüleimet a sors. Apai terror uralkodott szegény családunkban, "édes"apámnak amikor úgy tartotta kedve /és józansága/ derékövvel jól elvert bennünket, akár jó, vagy rossz fát tettünk a tűzre. Tilos volt moziba, vagy vásárolni járnunk a helyi piacra, mivel csak költenénk apánk "nehezen megkeresett" pénzét...közben pedig ő itta el az egészet, de ránk fogta:
- Tudom, hogy elloptátok a bukszámból azt a tízest!-mondta mindíg, majd szíjjal közelített.
Persze, hogyan is emlékezhet, az előző estére mikor holt részegen támolygott be a szerény hajlékunkba, és vézna édesanyánknak kellett betámogatni az ágyába.
Akkoriban nem értettem édesanyámat, hiszen miért szült neki 4 gyereket? miért nem szökött meg velünk?Miért maradt vele, a terrorban?
Mára ezt is, és azt is megértettem, hogy miért adott be engem és a három fívéremet a gyermekotthonba.
Meg akart minket óvni... Engem egy kedves, fiatal házaspár vitt el, Carlisle és Esme Cullen, megkaptam a Cullen nevet, a régi szegény Davis nevem helyett. Nem bántam, nem akartam emlékezni apám vasfegyelmére, és legfőképpen nem akartam magamon hordozni, a lila foltok idő után elillannak, de a szívedben örökké megmarad. Így legalább ha megkérdezik a nevemet, nem kell azt mondanom:
-Leona Davis...
-Jack Davis lánya?
-Igen...-válaszoltam mindíg szomorúan, mert tudtam, hogy a Davis családnév nem valami kedvező mivoltú. Apám mindenkinek tartozott, hiteleket vett föl uzsorásoktól...és persze ivott...de nem vizet....

Így lettem a kedves és családszerető Cullen-éknél családtag. Mindketten gyönyörűek voltak, hófehér bőrük és méllybarna szemük volt, szinte már-már feketén ragyogott a négy szempár, mikor ágybabújtattak, legelső náluk töltött napomon. Megszerettem őket. Én voltam az egyedüli gyermekük, mivel nekik valami ok folytán nem lehetett, sokszor mondtam nekik, hogy a testvéreimet miért nem hozták el? De mindíg azt mondogatták, mert én voltam az aki szikrát gyújtott a szívükben.

Pár év után bátyámat , Edwardot is elhozták a gyermekneveldéből. Edward nagyon örült, hogy végre megszabadulhat, a neveldei ételtől, és az ottani zsarnokoskodó gyerekektől. Egy kicsit, mintha félt volna Carlisle-tól és Esmétől..Persze megnyugtattam, hogy engem soha nem bántottak, vagy vertek volna meg, mindent megkaptam tőlük.
Szinte már-már kikupálódtam, és mindenki azt hajtogatta, hogy kész nő lettem...Pedíg még csak 15 voltam. Már akkor is éretten gondolkodtam, és soha nem dőltem be egy férfinek sem, bár nem sokat találkoztam eggyel sem, mert egy egyházi iskolába írattak be újdonsult szüleim.
Sokszor találkoztam szép férfiakkal, de mind csak a Cullen család pénzére hajtott, és legtöbbjük húsz-harminc évvel idősebb volt nálam.

Édesanyámat, -mint megtudtam- Jack megölte. Szívemből reméltem, hogy csak koszos hírmorzsa...(segítek: pletyka)..
Tévednem kellett, másnap jött a hír, miszerint édesanyám felakasztotta magát. MIATTA!!!
A férje miatt...
Szívem összeszorult, kapkodtam a levegőt, majd megkérdeztem a temetés időpontját.
-Davis úr a Szeptember 1.-jét választotta.-mondta a levélhordozó.
-Mi? Hogy merészeli?- meg tudtam volna fojtani az apámat, hogy merészeli ő kiválasztani az időpontot? Egyáltalán még megjelennie sem volna szabad.!!
- Leona!-szorította meg nevelőapám a kezemet.-Ott leszünk, mindnyájan, és Leona testvéreit és értesítjük, a tragédiáról-mondta akkora önfegyelemmel, amit mindig is irigyeltem tőle.

Szeptember 1-jén reggel Carlisle és neje Edward-dal együtt jöttek be hozzám, egy nagy csokor rózsával.
-Boldog születésnapot!- üdvözöltek.
Tényleg, ma van a születésnapom...és anyám temetése is... jutott eszembe a tények sora.
Felugrottam az ágyamból, és szorosan megöleltem családomat. Majd:
-Köszönöm, de Jack miért az én születésnapomat választotta?
-Nem tudjuk, mi sem.-mondták az igazat.

*****************
A temetés nagyon szomorú volt, könnyeim patakokban folytak le az arcomon.

***************

Ezóta már 300 év telt el.

2010. április 3., szombat

Első blogbejegyzésem

Üdv az oldalamon!

Magamról:
Írói nevem Summer Ray. Imádom a nyarat, mivel nincs is jobb a napon sütkérezni és a vízben lubickolni. 14 éves vagyok..MINDJÁRT 15:D:D Még régen volt egy alkonyatos blogom, de meguntam, hiszen mindenhol alkonyatot hallani, látni... már unalmas...
Így abbahagytam.. de az írást nem... nagyon szeretek írni, ilyenkor bemegyek a saját szobámba, kirakom a "ne zavarj" táblát, és önfeledten, örömmel írok. De minek, ha ezt senki nem látja, olvassa?
Igaz legfőképp magamnak írok, mivel nyugtatólag hat rám e tevékenység. Magamnak írni nem valami öröm, én nem fogom magamnak azt mondani, hogy jó fejezet lett Summer.... az elég gáz lenne. Úgy döntöttem megint elkezdek írni.

1, Van egy blogos-barátnőm: Emma, neki a Twiatar saga a "műve".
Nem titok, hogy szegénykémnek abba kellett hagynia a blogolást.
Arra jutott, hogy rám hagyja a Twiatar sagát. Mivel annak idején közösen dolgoztuk ki.
Nem tudom, mi legyen... hiszen az az ő írása... amit ő kezdett el azt nem szeretném folytatni. Akkor abban a témában, ugyanazzal a névvel írok, de mást. más lesz mint az övé.
A történet az alkonyat, és az avatar keveredéséből áll. De mivel teljesen más lenne mint az övé.. nem tudok sok infót megadni...
Csak attól félek, hogy elrontanám a történetet.mivel.. öhhm.. azért nem vagyok egy Step.Meyer.


2, a Második lehetőség egy teljesen normális lányról szólna. Szerelmi kavalkád, családi zűrzavar.. minden rosszul sül el. De mint minden filmben/ történetben minden Happy end-el végződik.


Kérlek szavazz, hogy melyik legyen!
köszönöm: Summer Ray
Utóirat: A blog címe: www.summer--ray.blogspot.com
KÉT KÖTŐJELLEL!
köszi:D