3. fejezet -Az ikrek-

Leona Cullen szemszögéből íródva.

Félek..Rettegek...

Borzongva gondolok a tegnapi veszekedésünkre szüleimmel.

Vámpírok! Vérszívó vámpírok!

Azt állítják, hogy ők nem akarnak embert támadni,... persze.. Apámat is megölték!

A véremre szomjaznak, tudom.

És vacogok a gondolattól is hogy 15 évesen meg kell halnom.

El fogok költözni!

El innen! Jó messze, ahol nem találnak rám, ahol nem érzik a vérem szagát, nem lelhetnek rám! De.. mi lesz Edwarddal?

Őt is meg akarják ölni?

Nem, csak nem.. hisz még nagyon fiatal.

Egyedül megyek.

Megszököm innen, minél előbb, még mielőtt rám támadnak.

Ma este, ha elaludtak, és nem hallok már semmi neszt.

2-kor.

Esme éjfélig fenn szokott lenni. Carl egyig.

2-kor pont jó lesz.

Mikor már nem hallottam semmit, csak Carlisle egyenletes horkolását elszöktem.

 Pár ruhát becsomagoltam egy régi bőröndbe, főkötőket, szoknyákat, alsóneműt.. csak a legfontosabbakat.

Gyorsan papírra vetettem itt hagyott soraimat, melyek a félelmemet sugallták, és azt, hogy vigyázzanak testvérkémre.Meg próbáltam a vérszopó-ügyet kihagyni a levelemből.

,,Kedves Esme, Carlisle!

Szeretlek titeket, de indulnom kell, a saját utamat kell járnom, a saját lábamon.

Testvéremet, Edwardot itt kell hagynom, hiszen itt a legjobb neki, féltem őt, féltem magamat.

Remélem belőle nem válik semmi, csak szabad, okos ember.Ember.

Nektek azt kívánom, hogy összeházasodjatok, és boldogok legyetek.

                                             Szeretettel ölel és itt hagy benneteket: Leona Davis''

Jobb a Davis nevet vinnem magammal, mint a vérszívóklán Cullen nevet hurculnom egész életemen át.

Elindultam a tengerhez. Ott mindig jár egy-két szállítókomp is.

Legelső komp, melyet találtam épp egy olyan helyre ment amiről még nem is hallottam, csak a hajós-inasoktól.Mindig az ecsetelték ott meleg van, nem úgy mint itt.

Olaszország.

Oda tart ez a hajó, utamat egyengetve.

Oda tartok én, ahol napsütés van, tengerparttal.

-Megérkeztünk kisasszony!Fáradjon ki a kabinból.

-Rendben.

-Legyen szives a kapitánynál rendezni az anyagiakat!

Pénz! Hisz nincs nállam egy garas sem!

-Reeend..ben-mondtam nyögve, majd  siettem lejutni a kompról.

-Héjjj! gyönyörűm! fizettél már?-szólított meg egy középkorú, enyhén kopaszodó, borostás ember. Rumszagot éreztem rajta.

-Igen, engedjen le!

-Nem-nem, hazudsz!Gyere velem! Tudod, velem megfogtad az isten lábát, eljössz velem egy menetre, és hazamehetsz! Kifizetem az utad!

Nem értetem mit akar az idegen férfi, úgyhogy rákérdeztem:

-Menetre? az meg mi?

-Megmutatom, édes!

Magával rángatott egy szobába és vetkőztetni akart! Leesett a tantusz, hogy a menet, az itt nem azt jelenti,hogy hajókázunk, vagy efféle, hanem szeretkezünk.

Olyan buta és kicsinyes voltam, hogy nem jöttem rá legelőször.

Pofán vágtam, majd megpróbáltam menekülni, de ő előkapta nemzőszervét, mely már eléggé megnövekedett, majd közeledett felém.

Abban a pillanatban egy másik férfi lépett be, és karon ragadott, majd kirángatott a kabinból.

-Mocskos Otto! Hogy tehetsz ilyet egy kis hölggyel?-szólt vissza a másiknak, aki még mindig intim testrészét markolászta.

-Sajnálom, kedves...

-Leona vagyok.

-Leona, szóval, nincs nállad egy peták se, mi?

-Hát.. elszöktem hazulról..A pénzt pedíg elfelejtettem, ő meg elhívott egy menetre, és nem tudtam mi az..

-Otto..Otto..Leona, kifizetem az utadat, egy feltétellel.

-Nem, nem akarok menetezni! vagy micsoda!!

-Dehogy, én nem vagyok perverz, a feleségem vár otthon és a három gyermekem. A kérésem meg az lenne, hogy gyere oda hozzám, kijönnél a lányommal, Anne-vel(enní-vel) ő veled egykorú, a fiaim pedig egy évvel idősebbek nálad.Kérlek, Olaszország nem neked való. Még a végén az utcasarkon végeznéd, vagy az árokban aludnál.. nem hagyhatlak magadra, tudom.

***

Később megtudtam, hogy Harryson Brown miért akart elvinni magához.

***

Egy hosszú utcában jártunk, és éreztem ahogy bőrömet csípi a hideg szél.Majd az utca végén egy kopott kis házszerű tákolmány. A cullen-villához képest egy bungalló...

**

-Skacok! Gyertek ide!Vendégünk van!

-Kit hoztál már megint?-kérdezte egy magas fekete hajú fiú, aki, tudtomra adva, hogy érkezésem neki semmit sem jelentett.

Aztán megfordult, és két kék szemmel találtam magam. Mélykék szemmel.

Ilyen szépet még sohasem láttam.

Ruhája egyszerű volt, fehér trikó volt rajta, melyen helyenként fekete kosz volt.

Láttam, hogy ő is végigmér engem, melybe bele is pirultam, hiszen hogy festhetek?

Csúnya vagyok, és most még koszos is. De most nem számított semmi, csak az ő kék szemei...

-Szóval.. gyerekek!Gyertek ide!! Ő itt Leona...hmm..mi is a vezetékneved?

-Davis. Lee Davis.

Nem akartam a számra venni az ocsmány Cullen nevet.. Itt úgyse ismerik apámat, nem csúfolhatnak ki.

-Leona Davis..hmm.. szép neved van.-mondta a mélykék szemű fiú.

Ebben a pillanatban berontott egy fiú aki pont úgy nézett ki mint a mélykék szemű fiú, csak épp barna szemmel.Ikrek lehettek..gondolom én..

valószínű a mélykék az anyjától, a barna pedig az apjától örökölte szemeit.

-Szia Leona, és Riley vagyok-mondta a barna izgatottan.. Mi üthetett belé?

-Örvendek.

Riley arcáról lefagyott a mosoly.. miért?nem értettem ezeket a reakciókat...

viszont mélykék csak vigyorgott és hozott nekem pogácsát melyet anyja, Eleanor sütött.

-Nyugodtan egyenek önök-mondtam- hiszen ez az maguké.. nem ehetem meg..

-Ahol jut öt emberre étel, ott hatra is.-mondta az asszony.

-Nem is mutatkoztunk rendesen be Leonnak! -háborodott fel Harr.-Fiúk, mutatkozzatok be, aztán pedig te is Leon.

-Igen..-motyogtam.

-Én Annie vagyok, 15 éves, vagyis veled egy idős..remélem jól kijövünk majd.-mondta egy bronz-hajú lány. gyüönyörű volt, szemei zöldek voltak, bőre ropogós barnára sült, mint testvéreinek.

-Szia Lee, Ray vagyok, Ray Brown. -közölte kedvesen a mélykék szemű fiú.- Bocsáss meg nekem hogy így ilyen öltözékben vagyok előtted, de..szegények vagyunk..

-Miért kéne bocsánatot kérned? hiszen én is tiszta kosz vagyok!-mondtam  neki...mi a baja???

Erre mindenki elkezdett nevetni..

-Mi ezen a nevetséges?

-Hát az, hogy te idejössz és gyönyörű gazdag leány vagy, mi pedig szegények...-közölte monoton hangon Eleanor Brown.

-Nem vagyok gazdag, csak a nevelő szüleim, de megszöktem...

-Értem..-mondta Harr.-holnap korán kelünk, munka van, majd megbeszélünk mindent!

-Jó északát!-mondtam majd elvonultam Annie után.

-Ez az ágy megfelel?-kérdezte kétségbeesetten, mintha azt várná, hogy aztmondjam, hogy nem.

-Nem fogadhatom el, alszom a rekaminon!

-Dehogy!! Ott én alszom, ez a te helyed!

bele kellett nyugodnom Ann csökönyös viselkedésébe, gyorsan megmosakodtunk, beszélgettünk, majd nyugovóra tértünk.

*********

Reggel egy beszélgetésre keltem.

-Leonába? Biztosan? Hiszen ő gazdag!-mondta Harryson kicsit rekedtes hangon.

-Nem tehetek róla, rabságba ejt a szépsége...És tudod, hogy ilyenkor nem lehet mást tenni, te és anya.. te is belevésődtél...Én is Lee-be.De Riley, nyugodj meg, találsz majd valakit magadnak,biztosan! tudom..De sajnos nem Leona az, ez a magérzésed nem lett jó..-mondta Ray, a mélykék szemű fiú.

-Tudod, hogy ilyenkor nem tudom melyikünk akiről álmodok, hiszen csak a szemszínünk különböző, a látomásomba pedig nem látszott a szemünk..Azt hittem én vagyok az.