1. fejezet

Csak hallgattam a vonat zakatolását, és próbáltam mindent kiűzni a fejemből...főleg az egész eddigi életemet. Azt hogy egy vérszomjas vámpír vagyok. Azt hogy engem nem szeret senki. Én nem tartozok senkihez. Én egyedül vagyok.
Nem tudtam felülkerekedni a szomjúságon, melyet a vér iránt érzek. Nem tudtam magam türtőztetni, szemeim vörösen izzottak, mikor mellém ült egy hejes fiú.
-Szia, leülhetek?-kérdezte a magas, mint megtudtam kedves srác.
-Igen- mondtam, és próbáltam magam türtőztetni, de a fiú gondolatai szinte a képembe üvöltöttek.
Mi van ezzel a lánnyal, talán citromba harapott?!
-És hová mész?- kérdezte, még mindig kedvesen.
Nem tudtam tovább türtőztetni magamban a vágyat melyet a vére iránt éreztem.
Rávetettem magam, majd extázisba kerülve tapadtam nyakára, és szívtam azt az édes nedüt, mely az övé. Ő már nem élhet tovább. Én aki egy vérszívó vagyok, még örök éltet is nyertem. Hisz már lassan 300 éves leszek.

Kiontottam szegény fiúból az éltető energiáját, majd a legegyszerűbb utat választottam a távozására. Megfogtam a karját, mely már jéghideg és fehér volt, majd kidobtam az ablakon. Ez tűnt a legegyszerűbbnek.

Újra enyém lett az egész kabin. Senki sem a gondolataival, sem a jelenlétével nem hatolt be a magánszvérámba. Megint egyedül lehettem.

Elővettem a zsebemben lapuló levelet, melyet, még édesanyámtól kaptam.




****************************************************************
Mikor hazaértünk anyám temetéséről, Carlisle átadta anyám levelét, melyet nekem szánt.
Drága kisleányom! Nagyon sajnálom, hogy most miattam, az én hibámból szenvedsz,de én már nem bírtam tovább szülőapád mellett élni, azt gondolom megérted. Tedd túl magad a történteken, a halálomon. Légy jó gyermeke Carlisle-nak és Esme-nek, tudtam, mikor beadtalak a gyermekotthonba, hogy jó helyre kerülsz, de arra, hogy pont egy ilyen becsületes családba, mint a Cullen-ek, nem is hittem volna. Remélem jó emberré válsz, és találsz magad mellé egy becsületes férfit.
Szeretettel, Édesanyád: Elizabeth Rendon

Miközben ezeket a sorokat olvastam, a könnyeim potyogni kezdtek a lapra, melyen édesanyám gyönyörű betűi, kicsit átázva, elfolyódva, de még látszottak.
Magamban szitkozódtam szülőapámra. Miatta van az egész.
Összehajtottam a levelet, és elindultam a helyi kocsmába.
Futottam, ahogy tudtam, a szél csipkedni kezdte az arcom, de nem érdekelt, meg sem rebbentek az arcvonásaim. Csak egy dologért mentem oda, mégpedig az apámért.
Benyitottam a helységbe, majd szörnyülködve éreztem a bor, rum és egyéb más alkohol szagát.
Odafutottam a pulthoz, majd a lényegre tértem:
-Davis urat keresem.-mondtam úgy, hogy ne tűnjön fel a kocsmárosnénak, hogy itt balhé készülődik.
-Kislányom, ez egy Kocsma, te nem ide való vagy! Kérlek távozz!-mondta a nő gúnyosan.
-Táviratot hoztam neki.- hazudtam.. kegyes hazugság, megbocsátható.
-Jól van, arra találod, de ne maradj sokáig!- válaszolta türelmetlenül.
Mentem a mutatott helyre, ahol megpillantottam az apámat. A rum, melyet kortyolgatott az ingére ömlött, kalapja már a kinti esős időtől átázott, megtört volt.
Teljesen az ital hatása alatt volt, így nem volt nehéz dolgom.
Elvittem Carlisle szíjját, majd ütöttem.. nem tudom meddig tartott ez az idő, de élveztem, ez volt eddigi életem legszebb élménye.
-Hogy merészeli ez a gyerek, hogy itt csetepatárét csináljon??!!- kiabált bele a kocsmárosúr.
-Elnézést, volt egy kis elszámolni valóm.-válaszoltam vissza, majd kisiettem a helységből.
Hallottam, amint a kocsmáros azt ordítja nekem, hogy az apám elszámolását is kifizethetném,... nem tettem.
Hazasétáltam, megmosakodtam, és lefeküdtem.
Carlis-ék nem kérdezősködtek, mivel nekik azt hazudtam, hogy elmegyek kiszellőztetni a fejem.
Kiszellőztetés volt ez! Életem görcse végre "kiszellőzött".

Befeküdtem az ágyamba, de nem sokkal később már el is nyomott az álom..
***** * * * * ***************** ********** * * * * **************
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy lent kiálltoztak, tudtam, a Hall-ból jön a zaj.
Lesiettem a lépcsőkön, de az ajtónál megálltam, kicsit hallgatózni.
A zajokból kiszűrődve apám és Carlisle hangját feltételeztem vélni.
-Hagyd békén Lee-t!! Nem mehetsz oda hozzá, egy életen át kínoztad őket, az egész családodat!-mondta felhevülve Carlisle.
-De odamegyek!! megölöm!!-mondta apám
Ekkor nyitottam ki az ajtót.
Apám rám ugrott és karmolt, ütött, de nem sokáig, mivel Carl leszedte rólam, majd az ajkát a nyakához tapasztotta.
Nem értettem, mi folyik, mit csinál Carl, miért harapja meg az apám??
Mintha valamit szívna? Döbbenten, lesokkolt állapotba álltam az ajtóban.
-Leona!-jött oda hozzám Esme, nyugodj meg, mindent elmagyarázunk! menj lefeküdni!
Engedelmeskedve mentem föl, bár nem tudtam egy szemhunyásnyit aludni.
Vártam a reggelt.......