Prológus/ Bevezetés

Az a rideg tény, hogy világra jöttem, úgy gondolom, nem keltett különösebb szenzációt a családunkban. Mivel lány lettem... Édesapámnak volt a legrosszabb feldolgoznia, hogy az áhított fiúgyermeke helyett egy sírós, puncis kisleány érkezett. Rajtam kívül 2 lánygyermekkel és egy fiúval áldotta meg szüleimet a sors. Apai terror uralkodott szegény családunkban, "édes"apámnak amikor úgy tartotta kedve /és józansága/ derékövvel jól elvert bennünket, akár jó, vagy rossz fát tettünk a tűzre. Tilos volt moziba, vagy vásárolni járnunk a helyi piacra, mivel csak költenénk apánk "nehezen megkeresett" pénzét...közben pedig ő itta el az egészet, de ránk fogta:
- Tudom, hogy elloptátok a bukszámból azt a tízest!-mondta mindíg, majd szíjjal közelített.
Persze, hogyan is emlékezhet, az előző estére mikor holt részegen támolygott be a szerény hajlékunkba, és vézna édesanyánknak kellett betámogatni az ágyába.
Akkoriban nem értettem édesanyámat, hiszen miért szült neki 4 gyereket? miért nem szökött meg velünk?Miért maradt vele, a terrorban?
Mára ezt is, és azt is megértettem, hogy miért adott be engem és a három fívéremet a gyermekotthonba.
Meg akart minket óvni... Engem egy kedves, fiatal házaspár vitt el, Carlisle és Esme Cullen, megkaptam a Cullen nevet, a régi szegény Davis nevem helyett. Nem bántam, nem akartam emlékezni apám vasfegyelmére, és legfőképpen nem akartam magamon hordozni, a lila foltok idő után elillannak, de a szívedben örökké megmarad. Így legalább ha megkérdezik a nevemet, nem kell azt mondanom:
-Leona Davis...
-Jack Davis lánya?
-Igen...-válaszoltam mindíg szomorúan, mert tudtam, hogy a Davis családnév nem valami kedvező mivoltú. Apám mindenkinek tartozott, hiteleket vett föl uzsorásoktól...és persze ivott...de nem vizet....

Így lettem a kedves és családszerető Cullen-éknél családtag. Mindketten gyönyörűek voltak, hófehér bőrük és méllybarna szemük volt, szinte már-már feketén ragyogott a négy szempár, mikor ágybabújtattak, legelső náluk töltött napomon. Megszerettem őket. Én voltam az egyedüli gyermekük, mivel nekik valami ok folytán nem lehetett, sokszor mondtam nekik, hogy a testvéreimet miért nem hozták el? De mindíg azt mondogatták, mert én voltam az aki szikrát gyújtott a szívükben.

Pár év után bátyámat , Edwardot is elhozták a gyermekneveldéből. Edward nagyon örült, hogy végre megszabadulhat, a neveldei ételtől, és az ottani zsarnokoskodó gyerekektől. Egy kicsit, mintha félt volna Carlisle-tól és Esmétől..Persze megnyugtattam, hogy engem soha nem bántottak, vagy vertek volna meg, mindent megkaptam tőlük.
Szinte már-már kikupálódtam, és mindenki azt hajtogatta, hogy kész nő lettem...Pedíg még csak 15 voltam. Már akkor is éretten gondolkodtam, és soha nem dőltem be egy férfinek sem, bár nem sokat találkoztam eggyel sem, mert egy egyházi iskolába írattak be újdonsult szüleim.
Sokszor találkoztam szép férfiakkal, de mind csak a Cullen család pénzére hajtott, és legtöbbjük húsz-harminc évvel idősebb volt nálam.

Édesanyámat, -mint megtudtam- Jack megölte. Szívemből reméltem, hogy csak koszos hírmorzsa...(segítek: pletyka)..
Tévednem kellett, másnap jött a hír, miszerint édesanyám felakasztotta magát. MIATTA!!!
A férje miatt...
Szívem összeszorult, kapkodtam a levegőt, majd megkérdeztem a temetés időpontját.
-Davis úr a Szeptember 1.-jét választotta.-mondta a levélhordozó.
-Mi? Hogy merészeli?- meg tudtam volna fojtani az apámat, hogy merészeli ő kiválasztani az időpontot? Egyáltalán még megjelennie sem volna szabad.!!
- Leona!-szorította meg nevelőapám a kezemet.-Ott leszünk, mindnyájan, és Leona testvéreit és értesítjük, a tragédiáról-mondta akkora önfegyelemmel, amit mindig is irigyeltem tőle.

Szeptember 1-jén reggel Carlisle és neje Edward-dal együtt jöttek be hozzám, egy nagy csokor rózsával.
-Boldog születésnapot!- üdvözöltek.
Tényleg, ma van a születésnapom...és anyám temetése is... jutott eszembe a tények sora.
Felugrottam az ágyamból, és szorosan megöleltem családomat. Majd:
-Köszönöm, de Jack miért az én születésnapomat választotta?
-Nem tudjuk, mi sem.-mondták az igazat.

*****************
A temetés nagyon szomorú volt, könnyeim patakokban folytak le az arcomon.

***************

Ezóta már 300 év telt el.