2. fejezet -- A fájó pont

Esme szemszögéből íródva


Carlisle-jal mindig is tudtuk, nem menekülhetünk el a nagy beszélgetés elől, gyermekeinkel.
Főleg így, hogy Leona tegnap meglátta Carl-t amint apjának a vérét szívta. El kell neki mondanunk mindent! Azt, hogy mi nem hétköznapi emberek vagyunk, tulajdonképpen nem is emberek...Vérszomjas vámpír-klánba tartozunk, melybe egyszer talán ők is tartozni fognak.
Lee hogy fog reagálni? Remélem jól fogadja, vagyis a helyzethez képest jól..
Szívből remélem.
Mi lesz, ha félni fog tőlünk?Ha nem akar többé minket látni? Ha rettegni fog?

Éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, nem tudtam, féltem a reggeltől, Leonától. Már 5-kor lent készítettem a reggelit, a családomnak.Lee sem valami sokat aludhatott, a szem alatti karikáiból ítélve.
-Jó reggelt!-köszöntöttem lányomat.
-Reggelt!-válaszolta, a "jó"-t kihagyva.
-Ami tegnap este történt...-mondtam
-...arra nagyon kíváncsi vagyok.-vágott félbe.
-De várjuk meg vele Carlis-t...Amúgy mit kérsz reggelire? Kenyér, vagy Brötchen?(zsömle: a szerk)
-Maradok a szokásosnál...- válaszolta vontatottan.

Tudtam nem sokat halasztgathatom már az időt, hisz Carl mindjárt visszaér a vadászatról.
Inkább a képességemmel próbáltam halasztgatni Leona türelmetlenségét.
Ez annyiból áll, hogy erősen koncentrálok arra amit szeretnék éreztetni a másik féllel, szóval az érzéseit megváltoztathatom...de sajnos csak emberrel lehet használni.. vámpírra, vagy épp vérfarkasra nem alkalmazható. (Jaspernek volt ez a képessége: a szerk(meg kell kavarni a sztorit:D))
Légy türelmes!Leona Cullen, LÉGY TÜRELMES!
Hatott, mivel Lee három perc múlva el is aludt.
Amíg ő szundított én elmentem rendbe szedni magam.
Mire kész lettem Carlisle is megérkezett.
Csókot lehelt az ajkaimra majd:
-Szia drágám, bocsánat a késésemért, de olyan vadászcsordát találtam a mezőn...
-ne is folytasd.. éhes vagyok!- vágtam félbe mondanivalóját-inkább azt mond, hogy mit mondjuk Leonának.Sikerült elaltatnom, úgyhogy egy kis időt nyertünk, de utána?
Carl látta mit érzek , vagyis inkább olvasott a gondolataimban, mert neki ez a képessége, úgyhogy megölelt.
Szeretetteljesen...majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Elmondunk neki mindent, nagylány! megérti.-válaszolt gondolataimra.
-Ki nagylány?-lépett oda Edward fiam.
-Leona.-válaszolta meg kérdését a férjem.
-És miért is?
-Ez női dolog.-válaszoltam én, megmentve a helyzetet.
Ed még csak 12 éves volt. nem értette még ezeket a dolgokat, így ezt megúsztuk.
-Ed, drágám, el fogsz késni Drake szülinapjáról, nem?- kérdeztem fiamtól.
-nem, anyu... az csak 9kor fog kezdődni!
-drágám, gyere reggelizni! utána majd valami ruhát adok rád és mehetsz, rendben?
-Igen, anyám.
Megreggeliztettem fiamat, majd felöltöztettem és elvitettem a kocsissal.

Addigra Leona is felkelt, így a reggelinél megbeszélhettük a dolgokat.
-Kérem mondjátok el a tegnap estét. nem értem, miért szívtad ki a nyakát az apámnak.- az apámnak szót undorodva ejtette ki a száján Leona.
-Mi vámpírok vagyunk-kezdett bele Carl.-Esme és én, de több vámpír is él a világon, mi úgymond vegetáriánus vámpírklán vagyunk. Ez azt jelenti, hogy embervért nem fogyasztunk. ..Vagyis csak olyan helyzetekben mint tegnap este, nem tudtam mást tenni, mint megölni apádat. Téged akart megölni a kocsmabéli dolgok miatt!Mit csináltál a kocsmában? Mond el!
Lee nem tudott szóhoz jutni, szerintem le volt döbbenve.
-Ti őrültek vagytok! Hagyjatok engem békén! Visszamegyek az intézetbe, ott nincsenek őrültek!-mondta heves indulatokkal fűszerezve.
-Képességeink is vannak-fojtatta az uram,rám nézve, tudtam ez azt jelenti használjam is.
Erősen koncentráltam : Leona Cullen legyél vidám, szeress minket, fogadd el a vámpírságot!!
Sajnos a döntéseit nem tudom irányítani, így csak vidáman mondta azt, hogy most összepakol, majd el is megy innét, és ne is akadályozzuk meg.
-Én gondolat olvasó vagyok-folytatta Carlisle, mint aki meg sem hallotta lánya szavait.- most azt gondolod, hogy mi őrültek vagyunk.
-Ezt nem nehéz megállapítani, most mire gondolok?
-Arra, hogy én kiszívom a te nyakad.
-oaaaaaa.ooohhhhhh..Komolyan tudsz olvasni a gondolataimban?.. na.. és most?
-Esme és én együtt sétálunk majd letámadunk egy embert.
-Én megbolondultam, de ti is!
-Nem vagyunk bolondok, csak vámpírok, de nyugodj meg sem a tied, sem a többi embertársad vérére nem szomjazunk, mi állatok vérét szívjuk, vannak másfajta vámpírok is, akik tényleg embervért isznak, de azok nem mi vagyunk.

Tudni, hogy a lányod bolondnak tart, nem jó érzés.Tudni, hogy fél tőled, hogy itt akar hagyni.
Tudni, azt hogy retteg attól, hogy tudja azt, hogy te vámpír vagy, és esetleg megtámadod, ami kizárt, Őt megölni? Nem vagyunk mi szörnyetegek..
De ő annak tart minket.. ez fájó.